A kommunikációs tornyok a távközlési infrastruktúra központi elemei, elsősorban olyan berendezések támogatására szolgálnak, mint az antennák és feederek, hogy megkönnyítsék a rádiójelek lefedettségét és továbbítását.
Szerkezeti kialakításuk alapján a kommunikációs tornyok olyan típusokba sorolhatók, mint a monopólusok, a háromlábú tornyok, a háromlábú tornyok, a szögletes-acél tornyok és a ferde tornyok. A nagy átmérőjükkel és kis súlyukkal jellemezhető monopólusok alkalmasak sűrűn lakott városi területekre; a három-lábú tornyok három fő szerkezeti lábra támaszkodnak, és kiváló szélállóságot biztosítanak; a szög-acél tornyok szögletes-acél alkatrészekből készülnek, költséghatékonyak-, és gyakran használják vidéki és külvárosi területeken; és a csigás tornyok feszített huzalokkal vannak rögzítve, így ideálisak nyílt terepen. Funkcionálisan a kommunikációs tornyok tovább osztályozhatók makrobázisállomás-tornyokba, mikro{8}}cellatornyokba és beltéri elosztott rendszertornyokba, hogy megfeleljenek a különböző lefedettségi követelményeknek.
